Szabó Lőrinc -Tücsökzene

Ha nem volt valamim, csináltam én,
labdát, szekeret. Papírból edény,
kistányér, korsó, lábas, fazekak:
kinyírtam, összeraktam, kanalat
tettem beléjük, ragasztott fület
az oldalukra; szánkót, tűzhelyet,
mindent gyártottam. S ami még hiány,
gyorsan lekapta a krétám, ceruzám:
mert festettem is, s kissé valahogy
úgy éreztem, amit lerajzolok,
az már az enyém, részben legalább.
Képekben és mintákban a világ
így gyűlt körém... Volt saját vasutam,
fából, tömítő gyűrűkből magam
építettem... És roppant élvezet
volt bámulni az árjegyzékeket,
például "Mauthner csodái" között
a dísz-ugorkát s óriás-tököt.

Nagy öröm volt, amikor felfedeztem ezt a verset.

Szívemből szól, a régi emlékekeket felidézi. Valahogy így voltam én is a játékokkal, csináltam magamnak, és maga a csinálás volt a játék netovábbja.

Készítettem babát, pörgettyűt, nyakláncot. Gyufaskatulyából babaszobát, sokfiókos szekrénnyel. Persze ezek már nincsenek meg, az idők során elkoptak, eltűntek. Emlékezetemben azonban megvannak, és megpróbálok minél többet rekonstruálni belőle.

Nem mondom, hogy naponta frissülni fog ez a blog. Szép komótosan írom, ahogy ez az újfajta játék-készítés rítusába belefér. Mert ez is egy játék nekem. Csak akkor jó, ha nem kötelesség, ha örömöm lelem benne..:)

A játék az már csak ilyen.